Egy történet nem ér véget attól, hogy megváltozik a formája

(Fotókat a Galéria menüpontban találsz)

 A ZENE, 

ami nem csak megszólal, hanem megérint

 Az ÉRZÉS, 

Ami MAGÁVAL RAGAD

 EGY TÖRTÉNET, 

AMi CSAK RÓLAD SZÓL

Egy személyes tárgy,

AMI ELKÍSÉR AZ UTADON.

A Solandra az emlékek, kapcsolatok és érzések megőrzésének tere, ahol a láthatatlan mellett kézzelfogható emlék születik

megálmodtam egy helyet, ahol az emlékeket hangban és formában őrizhetjük meg

Bemutatkozás

Számomra a zene és a dalszöveg nem csupán hangok és betűk játéka,
hanem az érzelmek, történetek, emlékek
és az üzenetek legigazibb nyelve, ami nagyon régóta elkísér utamon.
Gyermekkoromban találkoztam először a zongorával, már akkor is írtam dalszövegeket, de idővel mindegyik a fiókba került. Ebben az időszakban jártam zeneiskolába. 
Az életemben mindig is különleges helyet foglaltak el az állatok. Tizenöt éven keresztül volt mellettem egy kis lélek, aki csendben végigkísérte a mindennapjaimat. A történetünk és az, amit utána éreztem új irányt adott annak, amit alkotok. Hálás vagyok neki azért a mérhetetlen nagy szeretetért, amit megtapasztalhattam vele. Ma már nem csak hangokban és betűkben, hanem kézzelfogható formában is megalkothatom azt, ami fontos.
A Solandra számomra egy ilyen tér lett, ahol az emlékek nem tűnnek el, csak átalakulnak.

Valódi értéket teremtve alkottam meg a Solandrát úgy,
hogy felébressze és erősítse benned mindazt, ami igazán számít.

Az élet néha csendben megváltozik és elveszítünk számunkra fontos lelkeket. Ilyenkor nem csak az hiányzik, ami volt, hanem az is, amit már nem tudunk kimondani.
Az élet része, hogy időnként búcsút kell vennünk azoktól, akik közel állnak hozzánk.
A gyász nem csak hiány, hanem egy mély kapcsolat lenyomata is. Vannak kapcsolatok, amelyek nem érnek véget, csak átalakulnak. Ezt az ürességet nem lehet pótolni, de együtt lehet vele élni.
Abban szeretnék neked segíteni, hogy ebben a mély folyamatban kapaszkodót adjak
a zenén és a kézzel készült formákon keresztül. 

A saját történetem vezetett el ahhoz az úthoz, ahol nem csak hangokban, hanem kézzel formálható módon is alkotok. Gyerekkorom óta rajzolok. Nagyon sok technikát kipróbáltam a kézművességben is és elsajátítottam ezeket. Ezen a hosszú úton volt lehetőségem kreatívan kibontakozni, szem előtt tartva a folyamatos fejlődést. Az évek során megtanultam különböző technikákat a szobrászatban, dioráma és ékszerkészítésben. Anyagismeretre is szert tettem. Nagyon élvezem a folyamatban azt, ahogyan a különböző anyagok formát öltenek és találkoznak. Ezeket a különböző technikákat és anyagokat szeretem kombinálni is.

A munkám során a grafikai tervezési ismereteimet is aktívan alkalmazom. Dolgozok 3D modelleken, amelyeket a Blender 3D modellező szoftverben készítek el. Ennek használatát hosszabb tanulási folyamat során sajátítottam el, beleértve a komplex munkafolyamatokat és a hatékony billentyűparancsok alkalmazását is, mert egy összetett és mély tudást igénylő programról van szó.

3D modell készítése közben

A megtervezett 3D modelleket szükség esetén 3D nyomtatással is megvalósítom, így a digitális elképzelések kézzelfogható formát is öltenek. Ez a kinyomtatott modell lesz a nyers alap, amire a többi réteg kerül (pl.: levegőn száradó, olasz minőségű agyag, gyanta, stb.)

Az agyagot kézzel viszem fel, aminek befejeztével kézi csiszolást alkalmazok. A modell összes többi részét (például: miniatűr dekorációk) kézzel formázom és festem meg. A Solandra megszületését hosszas kísérletezés előzte meg. Megnéztem, hogy melyik anyag hogyan reagál például különböző fizikai hatásokra, törésteszteket végeztem. Így választottam ki a legjobb minőségű alapanyagokat. A munkám során milliméterről - milliméterre haladok, így lesz igazán precíz a modell minden része. Addig készítem, ameddig teljesen elégedett leszek vele, maximalistán állok minden munkámhoz.

Ezzel az alkotási folyamattal lehetőségem van arra, hogy kifejezhessem önmagam.
A belső világom. Minden ebből a belső világból születik meg.

 Gyermekkorom óta nagy érzékenységgel kapcsolódok az állatokhoz. Veszteség is ért, ami nagyon mélyen érintett. Kislányként egy kismadarat mentettem, később a cicámat veszítettem el, majd a nyuszimat. Teltek az évek és egy szarka fióka akadt a kezeim közé, akiért mindent megtettem, hogy megmentsek. Végül sajnos az élet másképp döntött.
Nagy hirtelenséggel a kiskutyámat is elveszítettem. Nagyon sok mindent megéltünk együtt, hosszú, boldog élete volt. A kutyusommal majdnem azonos időben távozott egy számomra fontos személy,
ő pedig a barátnőm volt. 

 Szkipi: A kis Totyakos

 Így hívták a kutyusomat, aki hű társam volt tizenöt éven át. Volt vele egy közös "Totyakos világunk", ebbe a Birodalomba nem léphetett be akárki. Amikor elvesztettük őt, valami megváltozott bennem a gyászon túl is.
Nem az történt, hogy értelmet kapott az, amit csinálok, mert ez már előtte is jelen volt, hanem sokkal mélyebb lett. Szerettem volna ezt a Birodalmat megalkotni és az alkotás által kaput nyitni a kapcsolódáshoz, szeretethez.

Átéltem milyen az, amikor a fizikai kapcsolat megszűnik a társammal, ugyanakkor bennünk élnek tovább az érzések, emlékek és az a mérhetetlen nagy szeretet, amit adtunk egymásnak. A kiskedvenceink nem csak háziállatok, hanem családtagok, akikért bármit megtennénk!
 Ez az élmény, ez a mély veszteség óriási hatással volt rám.
Manifesztálni kezdtem egy olyan formában, ami még nagyobb értelmet adott a hivatásomban mindennek. A gyásznál az érzések hullámzóak, és ha ezt olvasod tudd, hogy ez természetes része ennek az útnak.
 Fontos részemnek érzem, hogy ne csak kifejezni lehessen az érzéseket, hanem lehetőség legyen megőrizni őket. Célom, hogy másoknak is segíteni tudjak abban, hogy ami fontos volt, az velük maradhasson. Minden egyes alkotásba beleviszem azt a rengeteg szeretetet, amit egy kisállattal megélünk nap, mint nap. Szeretném, ha az elvesztésük után is maradhatna valami igazán csodálatos. Valami, amire ha ránézel:

eszedbe jut minden, ami számít.

Minden egyes modellt és az egész koncepciót én magam tervezek meg. Nagyon sok időm, energiám és szeretetem van bennük. 

Az alapok:
Sok kegyeleti urna alapvető tulajdonsága a törékenység, mert a legtöbb kerámiából, égetett agyagból készül. Tervezőgrafikusként és 3D modellezőként szerettem volna megalkotni valami olyat, aminél nem kell izgulnod a törékenység miatt. Ezeket a tárgyakat úgy építem meg, hogy masszív és egyben gyönyörű egységgé álljanak össze. Persze ezek sem teljesen ellenállóak. Ha a magasból leejted ezek is törhetnek, viszont nem úgy, mint egy égetett kerámia. A modelleknek van egy belső vázrendszere, amire minden épül. 

Természetesen mindannyian figyelünk arra, hogy a legnagyobb gondossággal helyezzük el ezeket a kegyhelyeket.

Ha mégis valamilyen nagyobb fizikai hatás éri (például levered a magasan elhelyezett polcról) míg az égett kerámia azonnal darabokra törik, a darabjai ezer felé pattannak, a pla+airdry clay kombinációval nagy eséllyel csak a külső borítás sérül, esetleg belül megreped, amin lehet javítani. 

Kerámia:

Egy merev, kristályos szerkezet. Ha feszültség éri (leejtik), nincs benne semmi, ami elnyelné az energiát, ezért azonnal ezer darabra pattan és törik.

Solandra:

A 3D nyomtatott vázrendszer valójában egy szívós műanyag váz (egy belső, tömör "csontváz"), ezt tervezem meg digitálisan, amit később magas minőségben 3D nyomtatok. Ha ez a szerkezet leesik, a vázrendszer elnyeli az ütődés nagy részét. A külső Das agyag réteg egy eséstől maximum megrepedhet vagy lepattanhat (ami ráadásul javítható), de maga a tárgy soha nem fog ezer darabra robbanni és megsemmisülni a kerámiához képest.

Javaslat:  

Függetlenül attól, hogy kerámia, fa, fém, műanyagból van az urna, azt tanácsolom, hogy mielőtt elhelyezzük a hamvakat a végső helyén, érdemes előtte valamilyen plusz védelemmel ellátni, például valamilyen zacskóba, zárható tasakba helyezni. Ezt tudod külön kérni az általad választott hamvasztó cégtől.

Az urnákba nem csak hamvakat lehet helyezni. Teret adnak a kegyeleti tárgyak beköltöztetéséhez is, ha a kiskedvenced máshol nyugszik. A Solandra kinyitja kapuit azon gazdik számára, akik egy otthont, egy méltó emlékhelyet szeretnének állítani. A Solandra nem a halálról szól, hanem a szeretetről és a jelenlétről, amit otthonunkban megőrizhetünk.

Általánosan elmondhatjuk, hogy a legtöbb urna tömeggyártott, kevésbé térnek el egymástól. Feltettem magamnak a kérdést: Miért ne vihetném bele a művészetem, kreativitásom? Miért ne adjunk az elvesztett szeretteinknek valamit, amire ha ránézel, akkor a boldog emlékek jutnak eszedbe a nyomasztó érzések helyett?

Számomra az alkotás vált azzá a nyelvvé, amellyel kifejezhetem azt, ami kifejezhetetlen. Ez a belső folyamat vezetett el egy teljesen új, fúziós ötlethez: rájöttem, hogy a digitális tervezés mérnöki pontosságát és a kézi szobrászat, az agyag formálását össze lehet, és össze kell kapcsolnom.

Számomra az alkotás nem a puszta dekorálásról szól. Amikor leülök a műhelyben, metaforákban és szimbólumokban gondolkodom. A világítótorony sem csak egy tárgy, hanem egy szilárd pont a viharos tenger közepén, ami a legnagyobb sötétségben is világít és utat mutat. 

A pici ablakok, a finom lépcsőfokok és a textúrák mögött mindenki megérezheti azt a csendes, láthatatlan üzenetet, amit a formákba rejtettem. Azt a biztonságos, békés menedéket, ahová a gyászban összezavarodott gondolatok és az örök emlékek bármikor visszavonulhatnak megpihenni. Ezek az alkotások nem lezárják a múltat, hanem egy vizuális kaput nyitnak felé. Egy újfajta hidat képeznek közted és az elvesztett kis lélek közt, ahol a szeretet és a kötődés a legnagyobb sötétségben is tovább él.

 Eleinte miniatűr házakat terveztem. Voltak köztük részletesen megtervezett kisállat házikók is. Bár, ha jobban belegondolok inkább lakosztály volt. Ebben az időszakban is rengeteget tanultam a 3D modellezésről. Idővel észrevettem, hogy jelentőséggel alkotok.. hogy beleviszem a belső világomat minden egyes modellbe. Észrevettem, hogy nem csak megalkotom az elképzeléseimet, hanem kifejezem önmagam. Ahogy az idő telt és elvesztettem 2 nagyon fontos lelket, ezekből a házakból formák lettek, a formákból urnák. Az urna tovább bővült és építettem köré egy világot. Nem csak egy urnát alkotok, hanem egy történetet: ez a Lélekkert. 

Szeretnék egy olyan valós és egyben fájó problémára megoldást találni, amit a hagyományos temetkezési vállalatok teljesen figyelmen kívül hagynak.

Amikor a Solandra világát megálmodtam, sokat gondoltam azokra a gazdikra is, akik lakásban vagy albérletben élnek és nincs lehetőségük egy kertes otthon biztonságában, egy fa elültetésével emléket állítani a kedvencüknek. A költözések, a változó élethelyzetek sokszor megnehezítik, hogy állandó helyet találjunk a gyásznak.

Ezért készítem el ezeket a miniatűr, zárt kis világokat. Egy Solandra alkotás nem kötődik egyetlen földrajzi helyhez vagy kerthez: mert ez önmagában a kert. Egy olyan békés menedék, amit bárhová magaddal vihetsz. Ha változik a világ körülötted, ha új helyre költözöl, ez a kis világ, a pici fényeivel, a közös emlékek kapujával veled utazik és bárhol azonnal otthont és megnyugvást teremt a lelkednek.

A legtöbb urna egy passzív tárgy. Fekete vagy fehér, esetleg apró díszítés van rajtuk. Sokszor nyomasztó hangulatot keltenek. 

Megálmodtam egy olyan koncepciót, ami a hagyományostól eltér. Egy interaktív, részletgazdag világot, amire ha ránézel, akkor a boldog emlékek jutnak eszedbe. 

Így bontakozik ki a belső világom.

Ezt viszem bele minden egyes darabba.

Az anyagokat részletgazdagon készítem el és az egész egy olyan egységet alkot, amire ha ránézel, megtölti a szíved melegséggel.

Én is ezt érzem, miközben készítem őket. 💙

,, Az emlékeket őrzöm, a szívembe zártam,
Örülök, hogy veletek ezt az utat bejártam! ''
(Felszállt egy angyal c. dal - részlet)

Szkipi, kicsi Pupi, Pupák manó, Totyak herceg, Répafej, Nyuszifül, Fülesbagoly, Mókusfej. A kutyusom, akit olyan sokan szerettetek. Apró kutyababaként került hozzám, 15 hosszú, boldog évig élt. Igazi egyéniség volt, mindig megnevettetett. Nem csak engem, a környezetemet is. (2011-2026)  
Fotó: Ágoston Róbert

Ő itt Flórián, a mentett szarka, akit Budapest belvárosában, egy buszmegállóban találtam.
Flórián egy ideig velem volt, utána átadtam a gondozóinak. Végül sajnos nem sikerült megmenteni az életét. A képen látható törölközőt
 egy figyelmes járókelő adta nekem, hogy segíteni tudjon a spontán mentés közben. (2020)

Ő pedig Idefix (ejtsd: Idifix) az örökbefogadott kutyus. Egy tanyáról fogadtunk be, ahol állatokat mentettek. Itt kapta ezt a nem hétköznapi nevet az Asterix & Obelix meséből. Sok-sok kiskutya közt élt, így ezen a vidéki tanyán nem jutott neki igazi figyelem. Idefixnek az ember közelsége jelenti az igazi szeretetet és törődést, nagyon ragaszkodó. Amikor elmentünk érte, hazafele ő úgy döntött kisétál velünk a kapun, szorosan a lábam mögött totyogva. Ezért nem is volt kérdés, hogy kiválasztott e. Idefix 2025 október 18-án született és reméljük, hogy még nagyon sokáig velünk lesz.

A Solandra hivatalos weboldalának megtervezését 2025 év elején kezdtem. Az élet közben hozott olyan tapasztalatokat is, ami mélyebbé tette az alkotás folyamatát. 

Nem csak a korábbi időszakból, hanem folyamatosan. 

Hozott boldogságot és veszteséget.

,, Az emlékek megőrzése alapvető emberi szükségletünk, amely segít identitásunk formálásában,
a múltunkhoz való kapcsolódásban és szeretteink emlékének életben tartásában. "


Miért Solandra?
A Solandra egy éjszaka nyíló virág, ami a csendesebb, elmélyültebb pillanatokban bontakozik ki. Számomra ez különösen közeli, mert az ötletelés, az alkotáshoz vezető kreatív folyamat nálam is gyakran az esti, nyugodt órákhoz kapcsolódik. Ilyenkor születnek meg azok az ötletek, amik később formát öltenek.

Ahogyan a virágok is változnak és kinyílnak, majd átalakulnak, úgy formálódott meg bennem is ez az út. A virágok mindig is különleges szerepet töltenek be az életünkben. Jelen vannak az örömben, a szeretetben és a búcsú pillanataiban is. Egyszerre jelképezik az élet szépségét és annak mulandóságát. Szeretek a természetben járni, nagyon feltölt. Szeretem a virágokat és az ásványköveket. Ezek számomra nem csak szépséget hordoznak, hanem jelentést is:
kapcsolódást az élet körforgásához, az emlékekhez és az érzésekhez. A természet is inspirál az alkotásban.

A Solandra így vált egy olyan térré, ahol a láthatatlan és a kézzel fogható találkozik. 

A zenE, ami láthatatlan,
Mégis kapcsolódsz hozzá

emlékeK,
amiket átszőnek az érzések

tárgyaK,
amik emlékeket őriznek

természet,
ahol minden jelen van egyszerre

Szeretném, ha minden gazdi méltó módon emlékezhetne meg szeretett családtagjáról.

Szeretném, ha minden kisállat méltó megemlékezést kaphatna.

műhely Fotókat a
 galéria
 menüpontban találsz

A jövőben a bevétel egy részét állatmenhelynek adományozom, amelyet igazolni is fogok. Részletek hamarosan! 

a Facebook oldalamon is tudsz hozzám kapcsolódni, itt több fotót találsz a munkáimról és a munkafolyamatról:

Facebook

[email protected]

AZ OLDALON TALÁLHATÓ TARTALOM JOGVÉDETT!
KERESKEDELMI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA SZIGORÚAN TILOS!
A SOLANDRA A ZENÉK ÉS FIZIKAI TÁRGYAK KERESKEDELMI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSÁT NEM ENGEDÉLYEZI!
Kereskedelmi felhasználásra vonatkozó igény esetén vedd fel velem a kapcsolatot emailben, hogy személyre szabott licencmegállapodást köthessünk.
Egyedi dalszövegekkel kapcsolatban keress az email-es elérhetőségemen.
[email protected]